|
Jézus a fõtanács elõtt
A fegyveres szolgák Jézust Kaifás fõpaphoz vitték, kinél a fõtanács tagjai egybe gyülekeztek. Éjfél után 2 órakor Jézust a fõtanács elé vezették. Mivel az ártatlan Üdvözítõ ellen igaz vádat emelni nem tudtak, hamis tanúk álltak elõ - de hiába, mert az Úrról rosszat még csak hazudni sem lehetett. Jézus hallgatott. A fõpap végre fölkelt és ünnepies hangon e szavakat mondotta:
- Mondd meg nekünk, hogy te vagy-e Krisztus, az Istennek Fia?
- Én vagyok! - felelte Jézus s így folytatta:
- Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ül Istennek jobbja felõl s eljön az ég felhõiben.
A fõpap erre (zsidó szokás szerint) megszaggatta ruháját és felkiáltott:
- Nincs szükségünk már tanukra! Hallottátok a káromlást! Mit ítéltek?
És a tanács azt felelte: - Méltó a halálra!
Az Úr Jézust ezek után kivezették a terembõl, s reggelig a kegyetlen és durva szolgák kezei közt maradt.
Péter tagadása és bûnbánata
Mikor Jézust elfogták, Péter messzirõl követte õt a fõpapnak házáig.
Az ajtónálló szolgáló, meglátván õt, így szólt hozzá:
- Ugye te is ez embernek tanítványa vagy?
Péter megtagadta Jézust, és hazudozva mondta:
- Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem õt.
Az éjszaka hûvös lévén, a szolgák egy tûzrakásnál melegedtek. Péter is közéjük telepedett. Nemsokára odajött egy másik szolgáló és megnézvén õt, felkiáltott:
- Ez is a názáreti Jézussal volt!
Minden szem Péterre nézett és õ ismét megtagadta Mesterét:
- Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem õt.
De ekkor már valamennyi körülvette, mondván:
- Bizonyára te is hozzá tartozol, mert szólásod is elárulja, hogy Galileából való vagy. A fegyveresek közül egyik, aki látta õt a kertben, szintén megismerte. És Péter most már esküdözve tagadta meg az Urat és mondotta:
- Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem õt.
E percben megszólalt a kakas.
Péter megrettenve nézett föl és látta Jézus szívreható tekintetét (mert az Urat éppen ekkor vitték ki a terembõl).
És Péternek eszébe jutottak az Úr Jézus szavai az utolsó vacsorán.
És elmenvén - keservesen sírt.
Júdás kétségbeesése
Mikor Júdás, az áruló, megtudta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta rút tettét. Visszavitte a bér gyanánt kapott 30 ezüstpénzt a papoknak és mondta:
- Vétkeztem, mert elárultam az Ártatlant.
De a papok és a vének megvetõen így feleltek: - Mi közünk van hozzá? Te lássad! Júdás ekkor kétségbeesett, mert nem volt hite és reménye Isten irgalmasságában. A 30 pénz égette a tenyerét. A templomba rohant, odadobta az ezüstpénzt és elmenvén - fölakasztotta magát. Íme, Péter magába szállván, bánatának könnyeivel megmentette lelkét; Júdást azonban kétségbeesésének kötele a kárhozatba döntötte.
Jézus Pilátus elõtt
(Nagypéntek)
A fõtanács azon volt, hogy minél elõbb kivégezzék Jézust, mert este már megkezdõdik húsvét ünnepe. Mindjárt péntek reggel tehát elvitték a megkötözött Üdvözítõt a római helytartóhoz. A helytartót arra kérték, hogy engedje meg Jézusnak kivégzését. A helytartó, kinek Poncius Pilátus volt a neve, ezt kérdezte:
- Mivel vádoljátok ezt az embert?
A zsidók így feleltek:
- Gonosztevõ, felforgatja nemzetünket, megtiltja, hogy adót adjunk a császárnak, és királynak mondja magát!
Pilátus, kihallgatván az Úr Jézust, megkérdezte tõle:
- Tehát király vagy te?
- Az vagyok, - felelte Jézus - de országom nem e világból való!
A helytartó úgy találta, hogy Jézus egészen ártatlan. És szabadon akarta õt bocsátani.
Jézus Heródes elõtt
Mikor Pilátus megtudta, hogy Jézus Galileából való, átküldte õt Galilea fejedelméhez, Heródeshez, aki éppen akkor Jeruzsálemben tartózkodott. Heródes, látván Jézust, igen megörült, mert már sokat hallott felõle és most azt remélte, hogy Jézus valami csodát fog elõtte cselekedni. Jézus azonban hallgatott és nem felelt a kérdéseire. Erre Heródes bosszús lett és megcsúfolva, visszaküldte õt Pilátushoz.
Pilátus meg akarja menteni Jézus életét
Szokás volt, hogy a helytartó húsvétkor egy gonosztevõt kibocsásson a fogságból. Ekkor éppen egy lázadó gyilkos volt a tömlöcben, akit Barabbásnak hívtak. Pilátusnak parancsára ezt az embert Jézus mellé állították, s a helytartó megkérdezte a néptõl:
- Kit bocsássak szabadon: Barabbást- e, avagy Jézust?
A helytartó azt remélte, hogy a zsidók Jézust fogják kívánni, aki oly sok jót tett velük. De a hálátlan tömeg Jézus ellenségeire hallgatott és Barabbást, a gonosztevõt követelte.
- Hát a zsidók királyával mit tegyek? - kérdezte Pilátus.
- Feszítsd meg õt! - kiáltotta a néptömeg.
Az Úr Jézust megkínozzák
A helytartó jól tudta, hogy a fõtanács irigységbõl akarja az Üdvözítõt megöletni s azért így szólt a néphez:
- Semmi hibát nem találok ez emberben. Megfenyítem tehát õt és elbocsátom.
És a római katonák megfosztották a szegény, jó Üdvözítõt ruháitól és kegyetlenül megkorbácsolták. Majd töviskoronát nyomtak a fejébe, vörös köpönyeget akasztottak reá, nádszálat tettek a kezébe és azután csúfolódva mondták neki, hogy örüljön, mert király lett.
- Üdvözlégy, zsidók királya!
- mondták neki és leköpték, arcul csapták.
Ilyen gyalázatot szenvedett Jézus, az Isten Fia - mi érettünk. És Õ, aki halottakat tudott feltámasztani, mindezt békével tûrte.
A keresztút állomásai: (Kálvária)
| I. stáció: | Pilátus halálra ítéli Jézust |
| II. stáció: | Jézus vállára veszi a keresztet |
| III. stáció: | Jézus elõször esik el a kereszt súlya alatt |
| IV. stáció: | Jézus szent anyjával találkozik |
| V. stáció: | Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet |
| VI. stáció: | Veronika kendõt nyújt Jézusnak |
| VII. stáció: | Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt |
| VIII. stáció: | Jézus szól a síró asszonyoknak |
| IX. stáció: | Jézus harmadszor esik el a kereszttel |
| X. stáció: | Jézust megfosztják ruháitól |
| XI. stáció: | Jézust keresztre szegezik |
| XII. stáció: | Jézus meghal a kereszten |
| XIII. stáció: | Jézus testét leveszik a keresztrõl, és anyja ölébe fektetik |
| XIV. stáció: | Jézust sziklasírba temetik |
| XV. stáció: | Jézus harmadnapra feltámad |
Pilátus halálra ítéli Jézust
A kegyetlen ostorozás után Pilátus a gúny-királynak öltöztetett Üdvözítõt megmutatta a tömegnek e szavakkal:
- Íme az ember!
Ütéshelyek, vérzõ sebek borították az Úr Jézus testét. Fájdalmas volt reá nézni. De a zsidók nem szánták meg, és Pilátust fenyegetve, továbbra is ezt kiabálták: - Feszítsd meg õt! Feszítsd meg õt!
És Pilátus nem volt elég bátor ahhoz, hogy megvédje az Igazat. Félt, hogy majd az írástudók bevádolják õt Rómában, a császárnál, és õ akkor nem lesz tovább Júdeának helytartója. És így történt, hogy Jézus Krisztust - bár hibát benne nem talált - átadta a katonáknak, hogy keresztre feszítsék.
A keresztút
Pilátusnak ítélete után rögtön megtették az elõkészületeket. A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyûjtötték köré az egész helyõrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínû köntöst adtak rá. Tövisbõl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elõtte, és így gúnyolták:
"Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot ûztek belõle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Ahogy Jézust elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezõrõl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult:
"Jeruzsálem leányai ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddõk, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellõ fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
Lukács evangéliuma 23,26-31
Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevõket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta:
"Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek."
Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a fõtanács tagjai gúnyolódtak:
"Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha õ a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt ûztek belõle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:
"Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvû feliratot tettek: "Ez a zsidók királya."
Az egyik fölfeszített gonosztevõ káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is."
A másik rászólt: "Nem félsz az Istentõl? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De õ nem csinált semmi rosszat."
Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban."
Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott:
"Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."
E szavakkal kilehelte lelkét.
Lukács evangéliuma 23-33-46
Jézus lelke
elvált az õ testétõl és alászállott a pokolnak tornácára, hogy onnét a jámbor embereknek lelkeit kiszabadítsa. Teste pedig a kereszten függött. A két lator még most is élt. Hogy hamarább meghaljanak, a katonák összetörték csontjaikat. Jézus csontjait azonban nem törték meg, mivel látták, hogy már meghalt. De az egyik katona mégis Jézus oldalába döfte hegyes lándzsáját. És Jézus átszúrt szívébõl vér és víz ömlött ki.
Esteledett. A katonák eltávoztak.
Nem maradt a kereszt mellett senki más, mint akik az édes Jézust igen nagyon szerették: a fájdalmas édesanya, Mária; a hû tanítvány, János, a feltámasztott Lázár s az õ nõvérei és még néhány ragaszkodó követõje Jézusnak. Köztük volt Arimatei József is és Nikodémus. Ezek levették Jézus testét a keresztrõl, drágalátos fûszerekkel illatossá tették, tiszta, fehér gyolcsvászonba göngyölgették és közel, egy sziklába vájt, újdonatúj sírüregbe elhelyezték. Ezután a sír nyílását nagy kõlappal eltakarták és bús szívvel visszatértek a városba.
A papi fejedelmek és a farizeusok
Jézustól még halála után is féltek és nyugtalanul mondogatták:
- Az az ember életében azt mondotta: Harmadnapra feltámadok! Õrizni kell tehát sírját, nehogy elõjöjjenek tanítványai és ellopván õt, azt mondják, hogy feltámadott. És az Úr sírjának nagy zárókövét lepecsételték és harmadnapig éjjel-nappal õriztették.
|
